Az ENSZ Közgyűlése magyar kezdeményezésre, 2012. december 17-én – a béke kultúrája napirendi pont keretében - konszenzussal megszavazta és a Jótékonyság Világnapjává nyilvánította szeptember 5-ét, Kalkuttai Teréz anya 1997-ben bekövetkezett halálának napját. Ily módon is hitet téve a szolidaritás; a szociális érzékenység; a szegények; rászorultak segítésének fontossága mellett. A közgyűlés felkérte az ENSZ-tagállamokat, a regionális szervezeteket és a civil társadalmat, hogy az évfordulóról minden évben megfelelő módon emlékezzenek meg, oktatási és egyéb programok szervezésével és hívják fel a társadalom tagjainak figyelmét a humanitárius segítség szükségességére, mert a szegénység minden országban létezik, függetlenül annak gazdasági, társadalmi és kulturális helyzetétől helyzetétől, de különösen a fejlődő országokban.
A New York-i döntésről szóló beszámoló arra is felhívja a figyelmet, hogy a Teréz anya életműve által közvetített értékek összhangban állnak az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltakkal, és hozzájárulnak a kultúrák és civilizációk közötti párbeszéd előmozdításához. Boldog Kalkuttai Teréz anya Nobel-békedíjas apáca, a Szeretet Misszionáriusai Rend alapítója Agnes Gonxha Bojaxhiu néven született 1910-ben, az akkor még a török birodalomhoz tartozó Szkopjében, albán családban. Mélyen vallásos nevelést kapott, 18 évesen lépett be a Loreto nővérek rendjébe, és felvette a Teréz nővér nevet. Egész életét az elesettek és rászorulók önzetlen támogatásának szentelte. Kalkuttában hunyt el, 87 éves korában.
Teréz anya tevékenységét az egész világon elismerték, a rengeteg kitüntetés mellett 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat. Kérésére nem tartották meg az ilyenkor szokásos bankettet, az erre szánt összeget az éhezők kapták. Teréz anya ugyanis elveihez hűen visszautasította, hogy a ceremóniát záró bankett finomabbnál finomabb ételeiből fogyasszon: „Nem tudnék venni belőle, és nyugodt lelkiismerettel megenni, amikor testvéreim közül annyian halnak éhen. Nekem egy darabka kenyér és egy pohár víz elegendő.”
1950-ben Teréz anya új szerzetestársulatot, a Szeretet Misszionáriusai Rendet Kalkuttában – tevékenysége legfontosabb helyszínén alapította és innen terjedt el egész Indiában, majd világszerte. A Rend 1965 februárjában pápai jogú társasággá lett. A Szeretet Misszionáriusai szerzetesnővérek, egész szívükből, szabad elhatározással a szegényeket szolgálják, és munkájukért semmi pénzt nem fogadhatnak el.
A Szeretet Misszionáriusainak Rendjéhez ma már négyezer apáca és négyszáz szerzetes tartozik, gyógyító-gondozó tevékenységüket hárommillió önkéntes segíti. Öt földrész csaknem százötven országában – köztük Magyarországon – vannak jelen, gondoskodnak a szegényekről, éhezőkről, ápolják a betegeket, a legsúlyosabbakat, így a leprásokat is. Az alapítás óta eltelt ötven esztendő alatt Teréz anya és rendje kiterjesztette tevékenységét a világ minden országára és az „élet minden sebesültjére.”
Kalkuttai Teréz anyát II. János Pál pápa 2003. október 19-én, a missziós világnapon Rómában csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében boldoggá avatta. Az eseményen 27 ország képviseltette magát kormányszinten, de megjelentek a nagy világvallások, a misszionáriusok és a szegények képviselői is, akikért Teréz anya életében sokat tett.
Mindig aktuális marad Teréz anya bölcsességet és tapasztalatot sugárzó üzenete:
Az élet himnusza